Tőlem egészen szokatlan módon máris jelentkezem a legújabb hírekkel. Miután hétfő (vagy inkább kedd hajnalban) sikerült befejeznem az előző postot, másnap hosszú nap elé néztem. Kezdődött egy órával délelőtt, majd találkoztam Balázzsal. Fizioterapeutákat vagy fitness trénereket kellett szereznünk, hogy felvételeket készíthessünk a projekthez. Először a helyi főgurut látogattuk meg az egyetem fizioterápiás rendelőjében, mert itt ilyen is van. Miután közölte velünk, hogy time is money adott egy címet, ahol segítő kezekre lelhetünk. Ez a városban volt és perszehogy zuhogott, de nem volt mit tenni, menni kellett. Így áztunk rommá mire beértünk. Szerencsére itt egy nagyon szimpatikus fiatalemberrel várt minket, akivel miután sikerült megértetni hogy mi is kéne, egyből időpontot egyeztettünk. Ezután vissza az egyetemre, hogy közöljük a legfrissebb híreket tanárnővel. Kávé és brainstorming. Irány a sportcentrum, hogy találjunk valamilyen fitness gurut. Csak tanácsot tudtak adni, hogy kit kell megkeresnünk később. Ezután go haza egy kicsit pihenni. Eljött hát ismét a kedd este --> Vestingbar. A mai program: Bier estafette vagyis Sörváltó :). Eléggé gondolkodtunk rajta, hogy nevezzünk-e hiszen gyorsaságra sosem gyúrtunk, de mikor felmerült egy lehetséges magyar csapat, már nem hezitáltunk. 1 csapat = 4 fő: Balázs, Kornél, Norbi, én. Ezt a versenyt azért nem úgy kell elképzelni mint egy BME sörváltó. Következők a szabályok. KÉT decis poharak, fejenként kettő. Két csapat egymás ellen, egyszerre. Aki hamarabb issza meg az utolsót az nyer. Egyik végén kezdünk, minden ember iszik, poharat homlokhoz érint majd asztal és következő ember. Az utolsónak a sorban kétszer kell inni egymás után, mert két sör van per kopf és ott visszafordul az irány. Így ugyanaz fejezi be mint aki kezdi. Egyenes kieséses rendszer. Egy szó mint száz, nem kell literszám vedelni. Első ellenfélnek kaptunk egy Henri, Alex, Enrico, Vincent (finn-görög-olasz-francia) csapatot. A nevük talán a "A fucking team" volt, a miénk pedig Hungarian Beer Coalition. Balázs kezdett, majd a két BME-s srác és én a sor végén a duplával :). Ez jutott, nem én kértem. Mindenesetre Vincent túl jó volt, gyakorlatilag a második pohár sör eltűnt a kezében, így behozhatatlan előnyre tettek szert. Kikaptunk. De ez nem számított, nagyon jó volt a hangulat és azonkívül nem sokan tudtak nemzeti csapatot kiállítani! Szerdán este ismét elmentünk a sportcentrumba, hogy találkozzunk a fitnessguruval, aki persze nem volt ott. Így volt alkalmam bepillantani egy röplabda edzésbe. Erről majd talán később írok részletesebben, de ha már itt tartunk. Felvettem a kapcsolatot a helyi egyesülettel és sajna úgy néz ki hogy rendes, versenyeztetett csapatban nem játszhatok csak a helyi amatőrökkel. Akik hát csak a játék szeretetéért, ahogy mondani szokás. De majd meglátjuk milyen lesz, mert még nem voltam edzésen. Csütörtök reggel ismét egy óra, ahol kiderült hogy még két magyar van itt és erre az órára járnak. Így már egészen pontosan 8-an vagyunk Balázst leszámítva, mivel ő jövőhéten megy is haza. Ezt követően Renaudval és Balázzsal megszálltuk a Motion Capture labort. Ez ilyen mozgásletapogatós cucc. Értékét jelzi, hogy Magyarországon 3 ilyen van összesen. Itt meg az egyetemnek van egy. Sok mindenre használható, de hogy egy párat említsek pl. ilyen technológiával animálták Gollamot a LOTR-ban, de a Pókember és a Polar Expressz készítésénél is nagy szerepe volt. Nekünk meg ezzel kell tornagyakorlatokat felvenni. 3-ra eljött Niek, a helyi terapeuta srác és megcsináltuk a felvételeket. 6-ra végeztünk, egy gyors vacsi Balázzsal, majd irány a holland nyelvkurzus. Első alkalom volt, de nagyon élveztem. Most értettem meg először a beszélt nyelvet, hála a kissé megkopott német tudásomnak. Ez amúgy ilyen kiscsoportos foglalkozás. Összesen öt alkalom lesz és ERASMUS-os diákoknak ingyen van! A végén pedig kapunk egy oklevelet :).
Egy kevés bloggal kapcsolatos info. Lezárult a szavazás, úgy tűnik a többségnek mégiscsak tetszik az új design (még jó, mivel a fejlécet én csináltam ;D). Az előző postban felhívtam a figyelmet egy "versenyre" miszerint mindenkinek várom a véleményét milyen magyar együttest választana, ami a legtipikusabban magyar. Egyetlen választ sem kaptam, ezért most ez lesz a szavazás tárgya.
Ha egyesék még nem vették volna észre akkor a képek is folyamatosan frissülnek és ide nem rakom ki mindet. Szóval érdemes azt az oldalt is látogatni. Ehhez még egy tipp: nagyobb méretben is meglehet nézni mindet, hogyha ráklikkelsz egy képre és a betöltődő oldalon jobb oldalt kiválasztod a "See different sizes" menüpontot. Mára ennyi, :* !

Oké, tudom. Kicsit lemaradtam, de most kaptok egy tömörített verziót az elmúlt két vagy már lassan inkább három hétről. Valahol ott hagytam abba hogy 02.05, kedd. A következő nap édes semmittevéssel telt, majd csütörtökön ismét suli. Advanced Graphics. Jónak tűnik, de a tanár kissé hadart. Ezen a napon lőttem egy-két képet a campusról, megelégelvén, hogy nincs elég. Pénteken rövid, közös látogatás a városházára, mindenki visszakapta az útlevelét, mivel azt még vasárnap elkobozták mindenféle adminisztrációs dolgok miatt. Városháza után egy gyors banklátogatás, hogy legyen már VÉGRE nekünk is Chipknip (tudjátok, a kólaautomatás bankkártya). Ezt követően a két magyar sráccal kerestünk egy boltot, hogy némi élelemre tegyünk szert. Egyszer csak jött az infó Kornéltól, hogy estére vinni kell valamit, mert megyünk megbeszélésre. Még korábban felmerült egy esetleges Magyarország prezentáció elkészítése az itteni népeknek, általunk. De persze csak gondolati síkon. Így csatlakoztunk Norbival és Kornéllal két cseh lányhoz (ők is akarnak prezit) este 7 körül. Ez az egész bemutató dolog úgy jött, hogy az ESN 02.19-re tervez egy Country Presentations-t, ahol mi is felléphetnénk, de egyeztetni kell Ferryvel a részleteket. Így célba vettük a 399-et, ahova meg volt beszélve a találka. Ez egy épület a sok közül, de itt csak nemzetközi diákok laknak és a történelem folyamán valahogy elhíresült. Elég sűrűn nyomnak partykat, talán ezért :). Megérkeztünk aztán nem volt teljesen világos, hogy egy megbeszélésre miért kellett hozni valamit. Kiderült, hogy a csehek Ferryvel egyetemben azt találták ki, hogy egy kis vacsi és némi bor társaságában ejtenek sort a kötelezettségekre. Egyből főzőcske partyba torkollott az este. Ettünk holland kaját (krumplipüré salátával és sonkadarabokkal összekeverve, mellé pedig egy darab sültkolbász) és ízelítőt kaptunk a cseh konyhából is, de azok csak ilyen gyorskaják voltak (mint pl. tojáskrém kenyéren). Még délután a shopping során bedobtam az ötletet, hogy vihetnénk vadászt! ;D Így egyből mehet mellé a sztori. Így is lett. Ferry, holland létére teljesen rákapott :D. Enrico, az olasz srác meg minden egyes újratöltésnél szörnyűlködött, hogy mit művelünk azzal a borral. Nagy bor szakértő, ahogy az összes francia is. Meglepő módon egyre több ismerős jelent meg a helyszínen, pedig nem volt még meg mindenkinek az összes ember elérhetősége. Akkor épp azt a fázist éltük, hogy egyfolytában telefonszámot, MSN címet vagy épp emailcímet cseréltünk. Ezek után borozgatással folytattuk, majd megismerkedtünk kicsit a ház lakóival is, mert közben ők is lassacskán csatlakoztak hozzánk. Egyszerűen fantasztikus volt. Mindenki iszonyatosan közvetlen, a világ minden tájáról. A konyha ajtaján volt egy papír, rajta 1-től 10-ig a számok kb. 15 nyelven. Magyar oszlop nem volt, így mindenképpen pótolnunk kellett! Gondoltátok volna, hogy a 4 megy a legnehezebben a külföldieknek? Nehezen boldogulnak a kettős msh-kal. Lásd a nevemet is így ejtik: Nagí. Vicces. A másik nyelvén való szavak tanulása szinte már állandósult, egyfolytában szavakról, szokásokról beszélgetünk. Olyan fél 2 környékén elhagytuk a 399-et és Henri bedobta, hogy esetleg náluk folytathatjuk. Mentünk a farmra. Végre szemügyre vehettem belülről. Hát mitmondjak, más. Sokkal jobb mint az én szállásom. 5-en laknak majdnem egy egész házban. Az este folyamán beszélgettem Ferryvel a zenéről, mellesleg ő volt az egyetlen holland a társaságban. Végre egy ember aki tudja mi az az ID&T, bár nem túl nagy trance rajongó, de akkor is! ;) Később kiderült, hogy mindannyiunk közül egyedül Eirik volt katona, mert Norvégiában még mindig besorozzák a fiatalokat. Igazából jó kalandnak tartotta, de ami a legjobban tetszett az az volt ahogyan egy mondatban összefoglalta a lényegét:

Megtanultuk hogyan kell egy hétig feltartani az oroszokat a hegyekben, amíg az amerikaiak ide nem érnek.

Ennyi volt a péntek. Másnap délelőtt Vincenttel és a farm lakóival átruccantunk Németországba (a 3 franciából 3-nak van kocsija :). Mellesleg csak 13 km. A határt összesen egyetlen tábla jelezte, nyoma sem volt határátkelőknek. Alapvetően tényleg olcsóbbak voltak mint a hollandok, de itt is feltűnt hogy rengeteg minden ugyanannyiba kerül mint nálunk (Magyarországon). Este hogyhogy nem buliba invitáltak minket, mivel anélkül nincs élet a Twentei Egyetemen, hogy ne tudnád mi az a 399 és milyen is ott partyzni. Mielőtt azonban megindultunk volna eme ház felé Mathieu és Eirik lakhelyén tartottunk egy kis dumapartyt. A tali talán legemlékezetes pontja az volt, amikor a zenéről kezdtünk el beszélgetni. Egy finn, egy norvég, 3 francia és 2 magyar képviselte saját nemzetét és zenéjét. Rádöbbentem hogy rajtunk kívül mindenki tud mondani legalább EGY (ha nem több) olyan előadót vagy bandát, ami 5-nél több országban ismert, mondjuk úgy világhírű. Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve bedobtam hogy játszunk. Eirik laptopján, a youtube segítségével hallgattuk a zenéket. Feladat: mindenki válasszon egy zenét, de leginkább együttest ami az országára a legjellemzőbb. Kommentekbe kérem hogy ki mit választott volna Magyarországnak és pár nap múlva megmondom én mit választottam :). Aki meg már tudja és beírja annak eltöröm a kezét. Ezt még egy játék követte, ami már inkább személyes volt. Mindenkinek a kedvenc számát kellett bemutatni és elmesélni miért. Fiúk :'(. Csak értetek egy place for my headet kértem. ;) Ezen kellemes játékok és pár sör után megcéloztuk a 399-et. Nagyjából úgy néz ki ez a ház mint egy piramis, 3 szinttel. Az alsó kivételével minden szinten olyan szobák vannak, melyek saját zuhanyzóval, vécével és kis főzőfülkével rendelkeznek. A földszinten két nagy konyha van. Mindkettő előterében pedig egy-egy kisebbfajta lounge area, hogy ilyen szépen fejezzem ki magam. Könnyen kitalálható hogy ha buli van akkor ez a két konyha és két előtér ad helyet mindennek. Jó sokan voltak, de tetszett. Vasárnap kis pihi után ESN szervezésű teremfocira neveztem. Jól jött egy kis mozgás, plusz a sportcentrumot is megcsodálhattam belülről. A következő csütörtökig eltelt napok már homályosak (ezért kell rendszeresen postokat írnod.. EJNYE BEJNYE gábor... csupakisbetűvel), de mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy ezalatt került sor az első mosásra, amit hálisten minden komplikáció nélkül levezényeltem. A szemfülesebbek már észrevehették, hogy a képek között egy apró versenyt hirdettem, miszerint aki az adott típusú mosógéphez és szárítóhoz küld magyarnyelvű leírást annak egy 6-os csomag belga sör üti a markát. Most amikor a bejegyzést írom, sajnálattal kell közölnöm, hogy megvan a nyertes. De akiben egy világ dőlt össze az ne szomorkodjon, mert ha tovább olvas kiderül, hogy van még esély. Mielőtt rátérnék a csütörtökre persze el kell mondjam, hogy kedden ott voltam a Vestingbárban, integettem is, de semmi említésre méltó nem történt. Tehát csütörtök. Úgy indult az egész este, hogy kb. 23:00-kor Vincent bekopogott nem-e akarok bemenni a városba mert pár ember a 399-ben gyűlekezik. Hozzá kell tegyem, hogy azóta rájöttem itt MINDEN "későn" kezdődik. Gyöngyösi mércével későn :). Az ok, hogy miért pont csütörtökön pusztán annyi, hogy az egyetemi népek itt is ekkor járnak bulizni. A campuson csak kedden van Vestingbar (persze minden nap nyitva van, de csak kedden vannak többen mint 30), csütörtökön a városba megy mindenki. Így gondoltam ezt is meg kell nézni, hiszen a városban még igazi szórakozóhelyen nem voltam. Először tehát 399, ahol várakozásaimmal ellentétben nem voltak sokan. Kb 6-7-en voltunk. A következő két órában ismét a multikultis eszmecsere mindenféle megnyilvánulására került sor. Ilyenekről volt szó, hogy pl Franciaországban MINDEN filmet kivétel nélkül szinkronizálni kell. Sőt! Törvény kötelezi őket hogy minden reklámfeliratot is lefordítsanak. Csak hogy egy párat említsek, képzeld el a We lovin' it vagy az Always Coca Cola francia verzióit egy 4X2 méteres óriásplakáton. Az emailre és a spamre is külön francia szavuk van. Norvégiában esetleg 6-7 év alatt nézhetsz moziban szinkronos filmet. Egy mexikói és egy olasz kolleginával pedig közösen rádöbbentünk, hogy mindannyiunk országában Tom Cruiset ugyanaz a színész szinkronizálja mindig. Micsoda érdekfeszítő gondolatok :D, bocs. Élőben durvább. Eme fantasztikus beszélgetést követően Vincenttel és Renaudval felkerekedtünk hát hogy megnézzük a híres Lunatic nevű diszkót a városközpontban. Jó kis hely volt, de mégis az az érzésem támadt hogy a világon mindenütt megvannak bizonyos tipikus diszkóvonások. Értsd itt is van kopasz kigyúrt a bandával, meg megközelíthetetlen szőke cicababa. Nem volt belépő, viszont alkoholt csak helyi diszkó-tallérra kaptál, amit a bejáratnál lehetett kiváltani. Egy sör (3 dl) 1 euró. Szabályosan rosszul éreztem magam odabent mert az emberek 90%-a magasabb volt mint én ! A velem lévő két francia meg még nálam is kisebb volt. A zene az szintén új műfajt képviselne Magyarországon. Képzeld el azt amikor van három cédéd. Az egyiken 90-es évek pop és diszkóslágerek, a másikon a legmenőbb R'n'B és esetleg D'n'B számok, a harmadikon pedig jó kis kemény hardhouse. Végy egy DJ-t és folyamatosan keverd a cédéket, úgy hogy egy számot nem játszol tovább 1 percnél. Máris megkaptad a holland "falusi" DJ-t. Mivel most falun vagyunk amúgy, de ez egy másik történet. Ettől függetlenül tök jól éreztem magam, nemsokára csatlakozott hozzánk egy Erasmus csapat főleg spanyolokkal és mexikóiakkal. Mikor bezárt a dizsi egyéb alternatívák után kutatva, arra jutottunk hogy folytassuk az estét egy városi "koli"-ban. Azért hívom kolinak, mert kinézetre meg külsőre legalább kezd hajazni a magyar típusra, de attól még továbbra is mindenkinek saját szoba+wc+zuhany kombó van :). Fernando és Dani, a frissen megismert két spanyol srác laknak itt. Jó fejek voltak, beszélgettünk sokat Spanyolországról. Mostmár azt is tudom, hogy állítólag jó a spanyol kiejtésem és hogyha végre eljutok oda, melyik részt válasszam. Granada--> tengerpart, történelmi helyek, jó partyélet és olyan csajok akik ráD vadásznak, nem te rájuk :). Egy gyors hazabicaj az egyetemre, majd végre nyugovóra tértünk, nem mondom meg mikor. Egyetlen fontos részletet felejtettem csak el, mégpedig hogy csütörtök délelőtt ebédre voltam hivatalos. Az informatika kar szervezett egy Meet & Greet ebédet a frissen érkezett ERASMUS-osoknak és Mastereseknek. A képek magukért beszélnek. Tipikus dutch ebéd volt, vagyis szendvics és változatai. Kimondottan ilyen alkalmakra fenntartott kis bárban voltunk az egyik "informatikai" épület pincéjében. Majd nézd meg.
Következő állomás talán a vasárnap. A hétvége maradék része nyugalomban, egy pici tanulással és pihenéssel telt. Viszont vasárnap rászántam magam hogy főzzek végre valamit. Mielőtt még megszólna valaki, egyrészt minden nap ettem valami meleget, másrészt azért nem főztem eddig túl sokat, mert ebben a konyhában nem akarok. Majd ha átköltöztem. Jáh! Tényleg. Csütörtökön azt is elintéztem. Március 5. után költözök a farmra!!!! Oda ahova szerettem volna. Fullos kecó lesz és a többieket is ismerem. De erről majd kaptok időben képeket. (ott másfajta mosógép van, úgyhogy ;) Szóval vasárnap főztem. Sült csirkemell falatok rizzsel. Pórias és egyszerű, de nekem nagy lépés volt :). Amúgy ha esetleg kifelejteném, azért még járok suliba és tanulok is, de ezek a sztorik gondolom jobban érdekelnek benneteket.
Következő állomásunk 02.19 kedd. Este 20:30-tól Country Presentations az ESN szervezésében a Vestingbar vetítőtermében. Ma este Hollandia, Mexikó és Csehország mutatkozik be, de azt hallottuk hogy később majd szeretnének lehetőséget adni másoknak is (még van remény, csak hozzon már valaki egy BOGRÁCSOT, na meg vegetát, meg akkor már egy kis csípős gulyáskrémet is). Ha már bogrács. Szóval ez úgy nézett ki, hogy mindenki nyomott egy rövid powerpoint prezit, majd a végén esetleg jellegzetes játékok, de mindenképp valami kaja és pia, csakis kóstolni. A hollandokat Ferry képviselte. Tudtátok hogy a sok sztereotípián kívül a hollandok jellegzetesen kapzsik? Nem is értem teljesen, hogy fér meg a totális aztcsinálszamitakarsz és ez, de ők mondták. Az előadás vége előtt játék! A neve hasonló volt ehhez: petje op, petje ouf (ejtsd: peccs op, peccs of). Ez azt jelenti előbbi esetben hogy emelem kalapom, utóbbiban pedig hogy leveszem kalapom. Mindenkinek fel kellett állni a teremben és kaptunk egy kis sisakok, ami a kalapot szimbolizálta. Ferry feltett egy kérdést a hollandokról és ha úgy gondoltad igaz, akkor kalapot emeltél, ha pedig hamis akkor levetted azt. Majd megmondta a választ és aki nem talált annak le kellett ülni. Arra ment ki a játék hogy végül egy ember maradjon, persze nem így lett. 10 ember maradt állva a kb 60-ból, köztük énis. De kaptam érmet! Ilyen kis gagyi, de jó lesz emléknek. Persze szerencse is kellett hozzá, mert a vége felé már mindenki súgott nekünk :D. Egy kis tipikus "medvecukor" kóstolás és még egy két apró csipsz-szerű cucc, majd következtek a mexikóiak. Alapvetően jók voltak, csak picit túl sok hangsúlyt fektettek a powerpoint slidera, ami telis-tele volt adatokkal és képekkel. Ez a végére már kezdett sok lenni. Lehet hogy nem arra lettem volna kíváncsi hogy hol van pontosan az összes azték emlékmű, de amúgy mutattak frankó dolgokat is. A végét is elbénázták. Osztogattak tekilát, de nem jutott csak a fél társaságnak, köztük nekem se. Ellenben hoztam egy kis sós-csilis _édességet_ . A következő fellépő a cseh alakulat volt. Annak ellenére hogy elég sok problémájuk akadt a géppel, szerintem tök jó volt.

A legfontosabb és legmegdöbbentőbb adat: az egy főre jutó sörfogyasztás literben kb. 160 liter, amivel elsőnek számítanak Európában megelőzve még a németeket is.

Ebben benne vannak a csecsemők és az öregek is :). Az ő kóstolójuk tetszett a legjobban. Ami a kajákat illeti, volt valamilyen fokhagymás paradicsomos leves, mezei meggyes rétes (ami nekünk nem volt új, másoknak igen) és egy kis fokhagymás krumplilángos (vagy lepcsánka, tócsni, macok stb.). Jól belaktunk mert a macok nem nagyon fogyott! Emellé természetesen elmaradhatatlan volt egy kis becherovka és a cseh gyümölcspálinka, a slivovica szigorúan kóstoló méretben. Meg kell hagyni jó volt egy kis pálinkát ízlelni, mégha nem is volt olyan jó mint a mondjuk a solymosi kerítésszaggató vagy az abasári papramorgó. Ezzel véget is ért az első Country Presentations (ESN Country Presentations képek.), ellenben az este még közel sem. Sikerült zárásig beszélgetnünk. Időközben megismerkedtem Shirinnel - Németo.(ILYEN NÉV NINCS IS!%+/""+%"), akinek a nevét kb 8 sikertelen próba után csak leírva értettem meg, majd Deniaval - Görögo., akinek nem tudom hogy kell leírni a nevét és Lucassal - Hollandia. Ő az első ember, aki 110%-ban otthon van a trance kultúrában. Zárás után az ő konyhájukban folytattuk az estét. Többek közt megtudtam, hogy megy a Trance Energyre, valamint hogy jelenleg annyi pénzt kap a kormánytól a tanulmányaira, mint én fogok diplomás kezdőfizetésként :). Mindenesetre most már van egy ember aki segíthet eligazodni a helyi trance viszonyokban.
Szerdán ismét ESN program: bowling a Go Planetben. Hú! Magáról a Go Planetről MÉG nincs képem, de mindenképp kell. Képzelj el egy Duna Pláza méretű szórakozó ?plázát? (inkább épületet). Erről eddig miért nem mesélt senki??? Mindenesetre egy 5 perces közös tekerés után kb. 50-en megszálltuk a Bowlingot. 14 pálya + két Giardinetto (vagy a pestieknek Anna kávézó) méretű "bár" + egy kisebb terem léghokinak, pénzbedobós lovaglós Bambinak meg ilyen ökörségeknek. Ugyanakkor elég drága --> 20 euró egy óra, de mivel ez központi szervezés volt, így 2,5 euró volt / fő. Ha esetleg valakit érdekel, íme a csapatunk összetétele (még továbbra is feltűntetve a nemzeteket): Enrico - olaszo, Vincent - franciao, Kornél - magyaro, Norbi - magyaro, Eirik - norvégia, Hana - cseho, Ivana - cseho, Emilie - portugália, Gabriele - magyaro. (persze ez csak Enrico vicce volt:) (( ugyanakkor zárójelzárójel: eddig kb 3 vagy 4 különböző emberrel találkoztam, aki elsőre olasznak nézett ?wtf? )) Végül talán Kornél nyert, de ez nem is számított igazán, hiszen szórakozni mentünk. Az 1 óra játékidő leteltével mindenki megindult haza, de egy páran csatlakoztak hozzánk és most kivételesen a mi konyhánkat szálltuk meg. Az én laptopom szolgáltatta a zenét, így amikor egy-egy sláger csendült fel a Republictól, az Eddától, a Tankcsapdától, Sub Bass Monstertől, Fenyő Mikitől vagy éppen Komár Lacitól akkor mindig lehetett magyarázkodni mit is hallunk. Ez az este azonban rövid (heh :D) volt, valamivel éjfél előtt mindenki nyugovóra tért.
Eljött hát a nap. Csütörtök (02.21). Eddigi főzőkarrierem csúcsa. Tökéletes improvizáció, harmónikus, utánozhatatlan MAGYAR ízek. Pörkölt: Még délután bevásároltam a hengeloi C1000-ben. Már régóta mindenki ódákat zengett erről a helyről, hogy milyen olcsó. Nos valamivel igen, de annyira nem, ugyanakkor ez is 10p bicajjal. Csak hogy a világökörség részévé váljon (és nekem is megmaradjon emlékbe) és mindenki kifejezhesse mély undorát vagy épp tengermély tiszteletét, íme a recept alá nagyo:

Hozzávalók 2 főre:

5.5 dkg sertéscomb, 1 nagy fej vöröshagyma, 2 kis fokhagyma, 1 paradicsom, pirospaprika, só, bors, egy fél csomag olasz tészta, kis tejföl.

Elkészítés:

A hagymát kevés olajon üvegesre pirítjuk. A fazekat a tűzről lehúzva hozzáadjuk a pirospaprikát, majd kis keverés után felöntjük éppen annyi vízzel hogy ellepje azt. Ha elforrta levét, hozzáadjuk a kockákra vágott húst és azt addig pirítjuk, amíg kérges nem lesz minden darab. Ekkor hozzáadjuk az apróra vágott paradicsomot, fokhagymát, ízlés szerint sót, borsot, majd felöntjük annyi vízzel hogy éppen ellepje a húst. Közepes tűzön, kevés párolás után, fedő nélkül hagyjuk elforrni az összes vizet. És kész is.

Mellesleg itt NINCS tejföl. A C1000ben találtam először, 5 bolt közül. Tényleg nem tudják mi a jó. El sem tudjátok képzelni milyen volt, amikor először belenyaltam a pörköltbe és 3 hét után újra MAGYAR ízeket éreztem... Ha átköltözök végre a farma, akkor mindenképpen be fog indulni a főzőcske.

Eme csodálatos csütörtöki vacsi után egy laza péntek következett. Éjszaka fél 1-kor még Kornél bekopogott, hogy nem akarok-e csatlakozni pár emberhez a Vestingbarban, de nemet mondtam! Szombaton érkezett Balázs. Szintén ITK-s, ő volt itt tavaly egy fél évet. Most azonban csak két hétre jött egy kis szakmai gyakorlatra. Délelőtt ütköztünk, majd egyből be a városba, ahol az ő vezényletével megcsodálhattam a szombati piacot. Később csatlakozott hozzánk Henri is. Ettünk egy kis helyi junkfoodot: olajban sült máj, fűszeres hagymával. Fincsi. Mentünk egy-két kört, majd szupermarket, kicsi shopping és vissza a campusra. Mivel Balázsnak még nem volt biciklije, így busszal közlekedtünk. Tulajdonképpen akkor jöttem rá, hogy amióta itt vagyok (vagyis 3 hete) ez volt az első alkalom hogy gyalogolnom kellett. Persze az első napomat leszámítva. De azóta csak bicikli. Megnézte a szállásomat, én is az övét, majd pár sör kíséretében dumáltunk kicsit. Este 8-ra Henri meginvitált minket a farmra, hogy együtt készülhessünk az esti bulira, amit Mathieu és Eirik háza szervez. A farmon ismét csevely, kártya. Megtanultunk shitpants-et játszani, ami egy finn kártyajáték, de le merném fogadni hogy nálunk is létezik csak nem emlékszem a nevére. Végre körbevizslattam teljesen a házat. Láttam a leendő szobámat is. Zsír. Este csináltunk vadászt. Apró megjegyzés: Csehországban a VBK-t úgy hívják hogy mussolini. Jó kis házibuli volt, több beszélgetéssel, kevesebb tánccal. Vasárnap pihi. És ma hétfő van! Utólértem :P magam :P. A mai nap abszolút sikeres volt. Reggel volt egy meetingünk a tanárnővel és pár sráccal. Megvitattuk a fejlesztési terveket a Trénerrel kapcsolatban. Ezt követően ebéd a menzán, bolt, majd szereztünk bicajt Balinak. Voltam a helyi fizioterapeutáknál is, hogy lebeszéljek egy időpontot holnapra, mivel konzultálnunk kell pár szakemberrel. Beugrottam a könyvesboltba is, végre megérkezett a könyv, amit három hete rendeltem. Délután még egy kávé is belefért Vincenttel a Vrijhofban. Este Balázs átjött vacsizni, mivel az ő szállásán nincs konyha.

És most itt vagyok, ezt írom, már két hete elkezdtem amúgy, de vége. Ezentúl kisebb részletekben kapjátok remélem. A végére még egy szösszenet. Amikor recepteket keresgéltem a neten, ezt a vidit találtam. Balaton, uborka, zene és 4:45-től figyeld :). Ez innen kintről annyira magyar hogy el sem hiszitek:

Oké. szerda óta van net. Azóta próbálom utólérni magamat, hogy minden post visszamenőleg felkerüljön ide, de még mindig nem sikerült. Most épp a tegnap estéről kellene írnom, de még a keddet ki sem veséztem szóval. Itt van egyétek ami van és eleinte még olvassatok vissza, mert lassan csak felkerülnek a hét történései. A képeket csütörtökön lőttem, de még nem túl sok, ígérem hogy lesz majd minden. Most megyünk a francia különítménnyel és Henryvel németbe, hogy vásároljunk olcsón cuccokat.

Eljött ez a nap is. Suliba kellett menni "reggel". De csak 10:40-re ! :D Üdvözlöm az otthoniakat @ ITK. Megfogadtam az ESN-esek tanácsát és már 10 perccel kezdés előtt odaértem, mivel az épület (Langezijds), ahová mennem kellett olyan hosszú, hogy 10 perc be is beletelhet mire végigérsz rajta gyalog. Nem volt gond, simán megtaláltam a termet. Az óra ismét velem kezdődött, mert az én jelenlétem tette szükségessé az angol nyelvet. De itt már meg se lepődtem ezen. A tanár jó volt, rendkívül összerakott órát tartott powerpoint slide-dal, ahogy kell. Érthetően is magyarázott és jó fejnek is tűnt. Amúgy a tantárgy neve Conversational Agents, de a részletekbe inkább nem megyek bele. A terem is megérne egy-két képet, lehet hogy majd csinálok párat. Ahogy kell, mindennel fel volt szerelve: számítógép, projektor, hangfalak. Minden előre belőve, hogy a tanárnak csak egy kábelt kelljen csatlakoztatni és mehet is a buli. Kb 60 perc után volt egy 10 perces szünet, amit még egy fél órás második menet követett. A szünetben mindenki azonnal kávéért indult, még a tanár is. Lehet hogy itt ezzel működnek az emberek? Nem tudom, de nekem azért tetszik ;).

Ezután felkerestem a helyi menzát, hogy valami ételt vegyek magamhoz. Van egy kis szendvicsbár rész elől. Itt leülhetsz a spanokkal kanapéra, amíg benyomtok egy sonkás-sajtosat. Ez elég gyakorinak tűnik. Bentebb van egy pult, mindenféle földi jóval. Minden nap 3 féle menü van. DE!Egy menü a következőkből áll: valamilyen húsféleség vagy hal, első számú köret (rizs, krumpli mindenféle formában, stb.), második számú köret (zöldsééééééég), valamilyen szósz (pl. paradicsom, curry stb. A hollandok mindig tesznek rá, de azért megkérdik te kérsz-e), egy kis tál friss nyers zöldségsaláta (ez önkiszolgáló), szabadon választott desszert (narancs, banán, körte, vla[puding], parfé, joghurt stb.). Ezekből mindig három féle van legalább, köztük az egyik menü vegetáriánus és mindegyiket kombinálhatod mindegyikkel! A kajakiadó pult mellett még van egy két kiegészítő opció. Italokat külön kell venni, valamint ha nem akarsz menüt, akkor vannak szendvics kellékek is és a sor végét nyalánkságok zárják mint pl. a fagyi. A sok éhes embör pedig egy helyre folyik össze, méghozzá a kasszákhoz. Nagyon jól ki van találva az egész architektúra. A kassza után pici lépcső, majd megérkezel az étkező térbe. Itt számos asztal, mindenféle formában. De nem ám sorasztalok linóleum borítással, hogy a lebencsleves maradványait is könnyen lemoshassa Etelka néni. Gondos dizájn mindenütt. Ha pedig végeztél akkor megint egy lépcső lefelé ahol a szelektív (!) kukákba bedobod a maradékot, majd szétválogatva kipakolod a tányért, kanalat, vellát, tálcát stb. Csak hogy az itteni Marikanéniknek könnyebb legyen. Bár őszintén szólva, eddig egy embert láttam ott bent, meg egy futószalagot :D.

Miután kicsit ejtőztem finom ebédem után, a könyvesbolt felé vettem az irányt, mert délelőtt a prof közölte, hogy azt a könyvet márpedig meg kell szerezni mindenkinek. Így mentem a könyvesboltba, ahol először tanácstalan voltam, de az egyik kedves hölgy megmentett. Kb 60 év körül lehetett és mondanom se kell, beszélt angolul. Egyből rákeresett vagy 5 különböző adatbázisban mire meglett, de nem volt készleten. Felvette az adataimat és mondta hogy telefonon vagy emailben keresnek amint megjött :). Okéé. Volt még egy rövid találkám a tanárnővel, ahol kiderült, hogy lesz meló bőven a félév során. Szóval attól még hogy kevés órám lesz... De hát ezért jöttem ide. Mire végeztünk már 4 körül járt, gyorsan hazatekertem és pilledtem kicsit, hiszen este Vestingbar. Vincenttel kicsit hamar érkeztünk, kb 22:15re, a happy hour meg 22:30-tól van, de szép lassan gyűltek az emberek. Megint sikerült egy csomót dumálni mindenféle emberekkel. A teljesség igénye nélkül (persze ebből nem biztos hogy szokást fogok csinálni): Vincent, Kornél, Norbi, Henri (megyünk squasholni,nagy arc), Axel (francia), francia csajokkal, Jennyvel (francia), Emily-vel (aki elmondta hogy az egyik lakótársuk el fog költözni tőlük! A farmra meg mennék lakni, de erről majd később), Ben (francia), Tomas, Claudia, Kira (kiderült hogy röplabdázik), Hannah (cseh), Ivana ( cseh, ma volt a szülinapja), Michiel (International office dolgozó, de amúgy velünk egyidős), Erik (norvégia).

A mai nap realizálódott csak bennem, hogy ezentúl más lesz, hiszen most a hétvégén az összes erasmusos együtt volt, de nem lesznek állandóan közös programok, feltéve ha mi nem szervezünk magunktól. Csak ugye nehezen tudjuk elérni egymást (még), mert nem lakik mindenki egy helyen (nem is értem hogy miért nem). Remélem ez idővel majd kialakul. Beszéljünk inkább a szállásomról. Talán ez az egyetlen dolog ami picit csalódást okozott, mert egyáltalán nem olyan mint vártam. A probléma az, hogy a közösségen van a hangsúly, mivel mindenhol az a szisztéma, hogy mindenkinek saját szobája van, de a közös helységeken (konyha, fürdőszoba, wc) osztozni kell. Így a közösségen múlik hogy a közös helységek milyen állapotban vannak, mert a szállásszolgáltató (ACASA) csak havi egyszer takarítja ki azokat. A szinten csak hárman jöttünk most: Vincent, Kornél és én. Rajtunk kívül mindenki külföldi, de ők huzamosabb ideig tartózkodnak itt. Így nekik már megvan a saját kis körük és igazából a társaság összetétele is magáért beszél. Van itt kb. 4 indiai, egy etióp, egy eritreai, egy zimbabwei, egy namíbiai és egy török. Szóval igen. Az egész szinten állandóan egy "kellemes" indiai fűszert lehet érezni. Nem tartom magamat finnyásnak és a külföldi emberekkel sincs bajom, de ők tényleg nem a leghigiénikusabbak. Ennek tudatában eleve elgondolkodtam, hogy hogyan is fogok én majd főzni ABBAN a konyhában. De ezt látni kell, nem lehet leírni. Mindenesetre majd meglátjuk mi lesz, az is elképzelhető, hogy váltok csak még nem tudom mik korlátozhatnak ebben.
Térjünk azonban vissza a mai nap történéseire. Azzal indult, hogy megérkezett a takarító személyzet (szintén beszéltek angolul), aminek megörültem, de később rájöttem hogy nem lett sok különbség. Itt volt az ideje hogy a tanulmányi ügyeimet is elintézzem. 11-kor megkerestem Jan Schut urat, aki az informatikai tanszék erasmus koordinátora, de éppen voltak nála, így gondoltam, addig elintézek valami mást. Elmentem az internetcsatlakozás ügyében érdeklődni. Egyre jobban az realizálódott bennem, hogy itt nem kevés procedúrán kell átmenni, ahhoz hogy mindent használhass. Viszont ha ez sikerül akkor 100 % kényelemet és minőséget kapsz. (pl. az egész campust lefedő WLAN van) Szóval tegnap kaptam egy studentnumbert, ezzel már előnyben voltam, mert voltak olyan diákok, akik még ezt se kaptak. Ezek után elméletileg egy postai levélben kiküldenek neked egy jelszót, amit a studentnumberrel párosítva használhatod az internetet a szobádban, a wifit a campuson, a könyvtárat és a sport is gyakorlatilag ehhez van kötve. Tehát ott álltunk az internet helpdesk előtt és közölte velünk a srác, hogy majd postán jön a jelszó. Gyorsan haza is tekertem, mert eddig azt se tudtam hogy van postaládám :), de van. (úgyhogy lehet levelet küldeni, iwiwen kint lesz a cím) Persze nem volt benne semmi. Ezek után elmentem a Bastilleba, hogy a Visa Officeban felvegyek egy papírt, ahol összefutottam Vincenttel meg egy ESN-es csajjal, Jonyval. Jony elmesélte, hogy a szlovák srác annyira berúgott tegnap, hogy elfelejtette hova tette az összes cuccát :D. Szép. Ezt követően beugrottam a könyvtár épületében (Vrijhof) lévő kávézóba (Theatercafé), hogy szétnézzek és valami gyors kaját bedobjak. Sokan itt "ebédelnek" a hollandok közül, mert csak egy szendvics vagy egy tál leves, tudod. Jó magyarként kértem egy presszó kávét, amire a pultos picit furán nézett, mert itt mindenki hosszú kávét iszik :). Majd leültem egy asztalhoz és elfogyasztottam a mazsolás bucimat. A gyors ebéd után vissza Janhoz. A két hongkongi csaj (erasmusosak szintén) még mindig bent volt nála, de mostmár ottmaradtam és leültem. Jan amúgy nagyon nagy arc. Amikor bementem hozzá egyből kezet fogott velem (!), nicetomeetyou és egyebek. Egy 30 és 40 közötti tanár és hivatalnok egyben, de valami eszméletlen nyugalommal éli az életét. 110 %-ban kiegyensúlyozott. Amikor sorra kerültek a tárgyaim, nem kellett róluk sokat beszélni, mert én már mindent jó előre kinéztem a tantervekből, de Jan nem akarta ilyen egyszerűen lezárni a beszélgetést, így egyből elkezdtünk beszélgetni Magyarországról :). Elmesélte, hogy mennyire szerette a Moszkva teret, mert onnan minden este felsétálhatott a várba. Adott egy rakás kiskönyvet és leírást az oktatási rendszerről, majd a végén kértem tőle, hogy mondja meg hol találom meg a tanárnőt (a magyar professzorom). Egyből mondta, hogy nem nem, majd felkísér. Gezelligheit? Ekkor ismét kaptam egy pici sokkot, amikor megláttam a HMI-t, ahol "dolgozni" fogok. Tanárnő gyorsan körbevezetett és bemutatott pár embernek. A HMI jelentése Human Media Interaction Group. Pont emiatt azt hittem hogy a Group egy kis kutatócsapatot jelöl pár szoba, egy labor és egy-két prof. De itt kb. mindenkinek saját szobája van és a folyosó vagy 150 méter hosszú. Nagyon tetszett. Teljesen más a légkör mint egy otthoni egyetemen. Délután már egyből vissza kellett jönnöm meghallgatni egy előadást, ami inkább egy igazi tudományos meeting volt. Beültünk egy kis szobába, ahol ott volt az összes fontosabb prof (kb. 3-4) és az összes phd diák. Kávé mindenütt. Mindenki mindenhol kávét iszik és mindenhol kávéautomata van. A HMI-ben pl. ingyen veheted az automatából a kávét. A terembe is mindenki a saját kis bögréjével jött be. Amúgy elkezdték az előadást hollandul és az egyik prof, akinek már bemutattak közbevágott, hogy angolul kéne, mert én itt vagyok. Egyből szabadkoztam, hogy bocsi bocsi, de itt teljesen természetes ha angolul kell beszélni. Mindenkinek. Mondták is hogy no problem. Ezután este otthon voltam, később bekopogott hozzám Alíz, aki egy magyar phd lány itt. Jött az indiaiakhoz és véletlenül kiderült hogy én is itt lakom. Dumáltunk egy keveset és megbeszéltük, hogy másnap tali a Vestinbarban. Mivel kedd lesz!

Ma 12-kor kezdődtek a programok. A Bastille-ban volt találka, ahol ebéddel vártak minket. (a Bastille a legfontosabb épület, itt van az összes adminisztrációs iroda, a diákszervezetek, a sportszervezetek, a menza, egy másik étterem és stb., de a campus épületeiről tervezek egy külön postot képekkel , videókkal) Először azt hittem hogy majd rendes megterített ebéd lesz valami főtt kajával, de nem. A hollandokról tudni kell, hogy pont ellenkezőleg választják meg az étkezések mértékét mint mi. Ez azt jelenti hogy a reggeli kb. ugyanaz: bedobnak valami szendvicset, valami keveset; az ebéd viszont csak valami könnyű, ami lehet egy szendvics, egy tál leves, vagy éppen egy joghurt; vacsorára pedig rendes főtt ételt esznek. Így ennek köszönhetően minket is egy asztal várt, rajta kenyér, sonka, sajt, vaj, lekvárok, többféle mogyoróvaj és üdítő. Ettől függetlenül azért jól laktunk. Ezután kisebb csoportokba osztottak minket, hogy olajozottabban menjen a regisztráció, mert a mai nap lényege az Infomarket volt, ami egy tucat regisztrációs szervezet, pultokkal, egy teremben. Így (majdnem) minden bürokráciát le lehetett tudni egyszerre. Azoknak a csoportoknak akik pedig éppen nem regisztráltak, mindenféle programot szerveztek. Mi először a regisztrációval kezdtük, majd ezt követte egy gyors bicikli vásárlás (csak nekem), majd egy campus tour, majd egy ESN prezentáció hollandiára Susanne előadásában (ő az ESN információs koordinátora). A campus túráról majd a saját postjában, mert rengeteg érdekes dolgot láttunk és fel akarok venni pár épületet videóra. A prezentáció nagyon jó volt. Itt ismét megerősítették azt a tényt, hogy a holland konyha = amit olajban meg tudsz sütni. Volt szó híres hollandokról, megtanítottak egy két alap mondatot, majd a végén kóstoló. Itt végig kellett menni egy asztalon ahol mindenféle apróbb kaják voltak és egy lapon beikszelni hogy tetszett-e vagy sem. Kóstolási sorrendben: hering; puding (olyan dobozban árulják, mint nálunk a friss tejet!); vajas pirítós, rajta apró cukor golyócskákkal (állítólag elég sok ilyet esznek, ebédkor is volt az asztalon egy-két doboz, olyasmi mint a zizi); Drop = sós vagy édes gumicukor szerű „bonbon”; egy édes, tallér szerű süti valamivel megtöltve (isteni volt); és a végén almapüré, amit befőttes üvegben árulnak. A sós bonbon volt a legszörnyűbb és a süti a legjobb. Ezt követően volt egy kis szabadidőnk, gyorsan betekertem Enschedébe a vadiúj bicajjal, hogy lássam milyen messze is van. Nem volt vészes, kb. 10 perc. De itt is ért egy-két sokk, amiről majd szintén lesznek képek. Volt egy kereszteződés, ami minden irányból két-két autó sávval és egy vagy KETTŐ bicikli sávval rendelkezett.
Képzeld el azt, amikor begurulsz a bicajjal egy kétsávos BICIKLI kereszteződésbe az autók mellé és mindkét biciklisávhoz külön-külön jelzőlámpa is van. Volt kanyarodó és egyenes sáv. Másik példa: a kampuszon van egy kétsávos autóút, amit egy bicikliút szel át derékszögben. Ott valamilyen oknál fogva a bicikliútnak van elsőbbsége! És a kocsiknak meg kell állni. Kint van a fő út, útelágazással tábla is. Gyors városnézés után visszatekertem a campusra, egyenesen a Vestingbarba ( azt hiszem majd erről is külön, de lényeg hogy ez a hivatalos szórakozóhely a campuson, itt van minden kedden buli meg sör). Itt ismét kajával vártak minket, mert már vacsora idő volt. Mindenki kapott két kupont, az egyikért kaptál egy adag sült krumplit, a másikra pedig annyi volt írva hogy Snack. Jó magyar módjára egyből megrohamoztam a kajaosztó pultot. Kiderült hogy Snack néven több mindent is kérhetsz: egy szelet hamburger húst, egy hosszúkás, valószínű hús tartalmú roládot vagy egy krokettet, ami meg van töltve valamivel. Előző este láttam valakit a töröknél aki ilyen krokettet evett, nem tűnt rossznak, gondoltam jó lesz és legalább holland „specialitás”, nem úgy mint a hamburger hús. Pár perc után meg is kaptam az adagom és leültem a pulthoz, ami meg végig volt pakolva salátával kb. végtelen mennyiségben. Azt ingyér lehetett rabolni szabadon. Nekiláttam a kajának és ekkor fedeztem fel mit is kértem. Ez a krokett tulajdonképpen nem tartalmazott húst (legalábbis szerintem), hanem gyakorlatilag a már korábban említett töltelék volt bepanírozva és kisütve. Ez a töltelék barna volt. Azt hiszem ennyit elég is tudni róla, hogy elképzelhesd :D. De megettem :P. Meséltem is után pár embernek, hogy micsoda élményem volt a krokettel és az egyikük felvilágosított, hogy van egy második szabálya a holland konyhának. Azon kívül, hogy mindent olajban sütnek, nem akarják tudni miből van az amit esznek. Én csak mosolyogtam és arra gondoltam, hogy ezek nem tudják miaz hogy PÖRKÖLT vagy paprikás csirkecom. Hmmm. De amúgy jól laktam. Ezután ismét játékok következtek, állítólag jellegzetes holland játékok. Nem értünk el jó helyezést, amit nem értek hogy miért, mikor az 5 játékból kb. 3-nál rekord körüli (ha nem rekord) időket futottam. Persze volt ahol a csapatidő számított. De nem volt gond, hiszen ezt sör és beszélgetés követte az internesönel kollegákkal. Előző este, amikor a szitiben voltunk, mondták hogy a Vestingbar olcsóbb lesz mert ott csak 1 euró egy sör. Gondoltam, milyen nagyszerű lesz, hazai árak. Ám kiderült, hogy itt hollandiában nem igazán használják az 5 dl-es mértéket, de még a 3 decit se nagyon. Ilyen 2 vagy 2,5 decis söröket adnak szinte mindenhol. Na, az első után nem kellett több, mondtam a csaposnak adjál nagyot. (persze nem így, van valami szavuk rá). Egyből kaptam vagy két-három megjegyzést, hogy Oh my god! ;). Pedig nálunk ez természetes… Van amúgy egy helyi sör, Grolsch és képtelenség kiejteni (talán így: Hkrosss). Azt mondták, hogy ha Heinekent látnak a kezedben véged :D. Grolscht kell inni vagy más környező söröket. De amúgy a mainstream a Grolsch. Beszélgettem a csapossal is, mert baromira kíváncsi voltam miért úgy csapolnak ahogy. Itt nem az a nyugodt tempó van mint nálunk, hogy szép lassan nehogy sok legyen a hab, hanem fognak 5 kis poharat, csapot max sebességre és végighúzzák alatta a poharakat. Ezután amíg odaérnek a kedves vevőhöz lecsöpögtetik valamennyire. Aztán nem értettem, hogy pontosan miért, de valami olyasmit magyarázott hogy a többi víz (ami lefolyik). Beszélgettem Ferryvel és Susannenal (ESN PR koordinátor, erről majd az ESN postban), Vincenttel, Henryvel, Emilyvel. Dumáltunk a pálinkáról. Igor, ha ezt olvasod, üzenem hogy igazad volt. Tényleg hozni kellett volna. Csak Ferry volt az aki ismerte és úgy beszélt róla, hogy az milyen durva pia. Úgyhogy ha jöttök ki hozzám, légyszíves! :D Visszatérve az eseményekre, egy kis idő után már Vincent és Henry is korsóval hozta a sört, meg láttam hogy a szlovák srác is (aki ma érkezett) azzal nyomja, persze ő inkább rutinból. Claudiával volt egy érdekes beszélgetésem. Valahogy feljött az időjárás, hogy ez milyen szokatlan számomra (hidegebb van, mint otthon és tényleg igaz, hogy 5 perc alatt képes megváltozni), és kérdezte hogy nálunk mi az átlagos, mert nem tudja megmagyarázni, de valamilyen oknál fogva mindig azt hitte hogy a Kelet-EU-i országokban hideg van. Aztán meséltem neki a tavalyi nyárról és egyből megváltozott a véleménye. Néha vannak ilyen vicces dolgok, egyszer valaki azt mondta hogy itt keleten minden nyelv ugyanolyan, aztán beszélgetnünk kellett egy picit a finn-ugor nyelvcsaládról (amit Henry a finn srác mellesleg abszolút vág) és a szláv nyelvekről. Persze sok olyan ember is van, aki abszolút tájékozott Magyarországról. Van ilyen, tényleg. Kira meg egyszer odajött az este folyamán és makogott nekem valamit, ami utóbb kiderült magyarul van és Kornél (BME-ről jött, egy szinten lakunk) próbálta neki megtanítani, de nem értettem :D. Az volt, hogy Szép a ruhád. Ezután leírtuk neki papírra, majd mondtuk neki, hogy válasszon egy másik mondatot, mert ezt nem tudja kimondani rendesen. Azt választotta, hogy Jó a se**ed. Nem tudom miért, ő kérte. Ezután Vincent megtanította franciául is nekünk. Szasza kérlek ellenőrizd a tudásom: Tu as un beau cul. Milyen hasznos mondatokat tanulhat az ember, nem? ;D Az est vége felé a szlovák srác kicsit túllőtt a célon és eléggé lerészegedett, később meg Vincentről kiderült hogy DJ. De nem azt a zenét szereti, amit játszik (house). Ezután mindannyian nyugovóra tértünk, persze csak miután együtt hazatekertünk a szállásra.

ESN galléria a vasárnapról, de rólam sajna nincs sok kép

Talán kezdjük ott hogy elindultam Gyöngyösről, kiscsaláddal hajnal fél 3kor. Nekem ez volt az első repülés, de még repülőtéren se voltam soha. Minden ment mattul, utóbb kiderült hogy ez az egész 20 kilót vihetsz magaddal plusz 10 kiló kézipoggyászos Wizzair hercehurca kamu. Összeszámoltam: NEGYVENÖT kiló volt amit megutaztattam 1300 km-en keresztül ingyér, mindenféle plusz költség nélkül. Összességében nagyon bejött a repülés, főleg a felszállás, de volt még sok egyéb, apró, vicces dolog. Például volt egy stewardess bácsi (vagy akkor inkább steward?) akinek olyan volt a hangja mint a Windows-os szövegfelolvasó "robot"-nak :) . Korábban mindig azt terveztem, hogy majd egyfolytában a mutató ujjam alatt fog izzani a fényképező, de annyira figyeltem nehogy rosszul csináljak valamit, hogy inkább nem vettem elő (sajna), de nem csak azt, semmit. Így amikor leültem a gépen, nem volt nálam se könyv se zene. Végig ültem a 2 órát és bámultam kifelé az ablakon, már amikor persze lehetett látni valamit. De mégérte mert láthattam Budapestet felülről kivilágítva, ami valami eszméletlen jó volt. Visszatekintve, az a vicces hogy amikor repültem, már fogalmaztam magamban hogy miket fogok írni, de most így hajnal ¾ 2kor - majd 24 órával azután – az egész repülés téma semmi ahhoz képest amik ezután történtek velem!

Tehát szerencsésen megérkeztem Eindhoven repülőtérre, meglett minden csomag. Akkor induljunk el, kemény leszek nem taxizok, jó lesz a busz. (kép) A csomagjaim: egy nagy bőrönd, egy válltáska, egy kis kézi bőrönd és egy laptoptáska. Ekkor még nem tudtam, amit :D. Elindultam a tömeg után megkeresni a buszt, ami elvisz Eindhoven vasútállomásra. Beálltam a sorba és láttam hogy pont előttem küld el a sofőr bácsi egy arabot, mert papírpénzzel akart fizetni. Persze nekem se volt apró. Ekkor hirtelen jó pár külföldi elkezdte megrohamozni a jegyautomatát, ami ott volt a busztól nem messze. Beálltam a sorba és csak azt láttam hogy jönnek el az emberek jegy nélkül. Kiderült, hogy az automata egyrészt bemondta az unalmast és kp-val nem lehetett fizetni, másrészt a hollandiai hagyományokhoz híven az univerzális Chipknip fizetőeszközzel lehetett csak vásárolni. ( ez egy ilyen spéci bankártya, ami fillérfizető eszközként működik, kólát, buszjegyet, vonatjegyet és még kitudja mit lehet vele vásárolni. nehogymár ezek a dolgok se legyenek automatizálva). Mondtam magamban, majd megpróbálom én, nekem menni fog, sok hülye külföldi nem ért hozzá. Aha. Hát nem ment :). Sikerült kideríteni hogy a repülőtéren lehet venni valami buszjegyet. Összes csomaggal vissza, jegyet megvesz, ismét visszabandukol, buszra felszáll. Itt jött az első probléma. Képzeljétek el azt hogy egy olyan szűk folyosójú buszon kell a hátsó szekcióba verekednetek magatokat, mint ami távolsági volánjáratokon szokott lenni. Mindezt úgy hogy egy laptoptáska keresztbeakasztva a nyakadon, egy utazótáska keresztbe akasztva a nyakadon, egyik kezedben egy 10 kilós kisbőrönd, a másikban meg egy 16 kilós NAGY bőrönd. Kabaréba illett, hogy minden székkarfába, lerakott táskába, már helyet foglalt emberbe vagy beletoltam a kisbőröndöt vagy keresztbe akartam áthúzni a nagyot. De egy segítőkész holland mentett meg a végcél előtt és elvette az egyik bőröndöt, így le tudtam ülni.

Ezek után megérkeztem Eindhoven Railway Station-re. Itt bementem és mit láttam egyből? 15 darab jegyvásárló automata, melyeknél mivel tudsz fizetni? Chipknip. Oké. Kiderítettem hogy van egy iroda, ahol vehetek kp-ra jegyet, de persze hogy a vasútállomás másik végében volt. Csomaggal végig bandukol, jegyet megvesz. Mellesleg hozzáteszem, hogy eddig a pillanatig csak fiatalokkal kommunikáltam angolul, de itt egy 50 és 60 közötti néni volt, aki persze perfektül beszélt angolul. Elmondtam neki hova akarok menni, adott egy jegyet, meg egy kis papírt, amit először nem tudtam értelmezni (túl sok járat volt rajta), csak annyit szűrtem le hogy melyik vágányra kell mennem. Persze ez a vágány ott volt ahol bejöttem, tehát megint vissza kellett bandukolni a cuccokal. Egyszer csak begördült a vonat: Eindhoven-Utrecht-Amszterdam IC, KÉTSZINTES. Szálljunk fel. Felmentem a felső szintre ahol egy akkora ajtón kellett átmennem amin én is oldalazva férek be, csakhogy a csomagok is rajtam lógtak. Itt már nem érdekelt, addig húztam amíg nem csúsztak át a táskák. Leültem egy négyes székre egyedül, én és a cuccaim, mert táskatartó nem volt. Ültem, vártam hogy induljunk és láttam hogy van az ablakon egy matrica ezzel a felirattal: SILENCE. Gondoltam biztos a márka, vagy valami reklám. ;) . Amikor elindultunk nem akartam hinni a fülemnek hogy létezik ilyen halk vonat. Olvasgattam, közben rájöttem hogy az a kis papír amit adtak úgy néz ki hogy rajta van PERCRE PONTOSAN mikor indul melyik vonat, melyik vágányról, hol kell átszállni, oda mikor érkezel meg, onnan mikor indul a következő vonatod és mikorra érsz célba. Egyből eszembe jutott, amikor pár éve vettem egy MÁV jegyet a gyöngyösi vasútállomáson, ami egy 3x3 cm-es kartondarab volt, rajta egy pecsét, egy km szám meg egy MÁV logó. Egyszer csak felszállt egy nő, aki le akart ülni az egyik csomagom helyére. Szorítottam neki helyet, aztán megszólalt angolul, hogy arrébb tehetnénk-e a csomagokat mert még sokan fognak jönni. Mondtam neki, persze. Aztán eltelt egy kis idő, ültünk egymással szemben és megkérdeztem tőle hogy ő is Utrechtben száll-e le. Mondta hogy igen és innentől kezdve kb fél órán át beszélgettünk. Nagyon kedves volt, kérdezgetett honnan jöttem, hova megyek, de itt mindenkinek teljesen természetes ha angolul kell beszélni. Mindenkinek. Amikor mondtam neki, hogy Enschedébe megyek (így kiejtve: ensede) nézett rám és nem értette, majd amikor megmutattam neki a papíron, egyből leesett neki: óóó enszkedéj. Dutch :). Meséltem neki, hogy eléggé meggyűlt a bajom a csomagokkal és mondta hogy ha már együtt szállunk le akkor segít levinni őket! Miután leszálltunk futott is gyorsan, hogy elérje a csatlakozást, de közben még visszakiálltotta hogy Have a nice stay in the Netherlands. Ez a "gezelligheit", ahogy itt nevezik (annyit tesz vidámság, barátkozókedv). A holland mentalitás, ami valami hihetetlen jó és még nem egyszer visszaköszönt a mai nap folyamán. Utrechtben átszálltam egy (mint utóbb kiderült) Amszterdam - Berlin között járó IC-re, ahol például a mozdonyvezető bácsi minden állomásnál 3 nyelven mondta be hogy hol járunk meddig várakozunk és mi lesz a következő állomás. Egyéb érdekesség még, hogy a helyjegy-foglalást úgy oldották meg, hogy minden szék fölött volt egy digitális kijelző, ami jelezte hogy a szék éppen foglalt-e vagy sem :). Itt egy picit próbáltam aludni, bár nem nagyon ment, mert féltem hogy átalszom az átszállást, mivel előző este csak 1 órát aludtam összesen. Ezután Hengeloban még egy gyors átszállás egy helyi személyvonatra, itt már csak 5 percet töltöttem, és végül megérkeztem Enschedébe. Gondolkodtam rajta, hogy teszek rá és elvitetem magam taxival az egyetemig, de itt már úgy voltam vele hogyha eddig elcipeltem a csomagokat, akkor muszáj lesz teljesíteni az utolsó etapot is, így az 1-es busz felé vettem az irányt. Felszálltam, majd mondtam a sofőrnek hogy az egyetem bejáratáig kérem (amit itt Checkpoint Charlie-nak hívnak). Ez volt az utasítás a levélben amit még a kiutazásom előtt küldtek az egyetemről. Ültem a buszon és tudtam hogy valahol az utolsó állomások környékén kell majd leszállni, de bíztam benne hogy a sofőr szól. Végül elértünk az utolsó állomásra és nem láttuk a csekkpoint csárlit. Ekkor megkérdeztem hogy most mivan és egy kis gondolkodás után (miután beazonosította melyik is lehet a csekkpoint csárli) közölte hogy szombatonként nem járnak arra. Ám ismét előjött a gezelligheit, ő is roppant segítőkész volt, mondta nekem hogy visszafelé kitesz a legközelebbi kereszteződésnél, és így is tett. A buszsofőrrel kapcsolatban a legjobb az volt, hogy ezt az egész sofőrködést olyan lelkesedéssel, megnyugvással és vidámsággal végezte mintha minden nap azzal a tudattal indulna munkába, hogy ma ismét emberek százainak könnyíti meg az életét. Eszméletlen volt. Ezek után várt rám még kb. 300 méternyi cipekedés. Ez volt a legnehezebb szakasz az egész út alatt, de végül odaértem. Bementem a portáshoz (itt kellett jelentkezni, hogy ő hívjon nekem egy mentort aki majd elkísér), aki szintén annyira jófej volt hogy öröm volt vele beszélgetni. Egyből elkezdtünk trécselni, hogy melyik légitársasággal jöttem, sőt! vágta hogy a Nagy mennyire népszerű név Magyarországon és ő is elmesélte, hogy az ő neve is az Hollandiában: Jansen, vagy valami ilyesmi.

Egy pár perc után megérkezett Claudia és Kira, a mentoraim. Szimpik voltak, elkísértek a szállásra, vitték egy két cuccomat is, közben meg végig dumáltunk. Mellesleg mindketten németek, mintahogy még nagyon sokan itt. De erről még később lesz szó. Megbeszéltük hogy 5-kor csatlakozok a többiekhez és megyünk vacsorázni a városba. Ugyanis ezen a hétvégén a helyi HÖK szervezésében (itt ESN, későbbiekben így hivatkozok majd rájuk, de ők is megérdemelnek egy külön postot) mindenféle programot szerveztek az újonnan érkezett ERASMUS-os diákoknak. Mivel nekem még nem volt biciklim, így Claudia felajánlotta hogy eljön értem kocsival és úgy megyünk be a városba. Vártam rájuk a megbeszélt időpontban, aztán kiderült, hogy megfeledkeztek rólam és ők már bent kajáltak a többiekkel :). De segond, Claudia még éppen csak most kezdte a mentorkodást. Bementem busszal, majd eljöttek értem, hogy odataláljak a Pizzériához. Itt még picit fura volt a szituáció, mert nem ismertem senkit, de azért beszélgettünk. Egy török srác mellé kerültem, aki elmondta hogy milyen sok közös szavunk van, mint pl. az alma. Nem akartam felhozni a török megszállást, majd egyszer talán :). Az étterem után következett a rejtélyes program: funny games to get to know each other. Elmentünk egy kis helyi tornaterembe, talán valami ovodáé volt. Először szétválasztottak minket két csoportba majd egy olyan játékot játszottunk, mely során fél óra elteltével garantáltan megtanulod mindenki keresztnevét. Részletekbe nem megyek bele, de jó volt. Főleg az, hogy itt kaptam az első multikulti sokkot a sok különböző név hallatán. Csak hogy kiemeljek egy párat: Tjibbe, Hajlim stb. Ezután még volt pár vicces játék, de annyira nem lényegesek, a névmemóriás játék jól jött, így könnyebb volt ismerkedni. Ezt követte az est fénypontja, a Bar Tour! Bementünk a városközpontba és bárról bárra jártunk, megízlelve a helyi söröket. Itt került sor a legjobb beszélgetésekre, már az első este. Kirával a mentorommal, megvitattuk hogy miért voltak a tavalyi erasmusos magyarok furcsák. Megismertem Vincentet a francia srácot, akit nagyon bírok, mert igazi francia és ennek ellenére nagyon jó fej (érdekes mód itt majdnem mindegyik francia az). Nevek és nemzetek: Hannah - cseh, Mattheu - francia, Enrico - olasz, Henry - finn, Vincent - portugál, Emily - portugál, Tomas -cseh, egy-két mexikói, Lenard - holland, Ferry - holland és akiknek még nem tudom a nevét. De vannak nagyon tipikus dolgok, mint például Enrico, aki annyira szenvedélyes rabja a jó olasz konyhának, hogy hozott magával olasz olívaolajat, olasz tésztát és olasz fűszereket is és minden egyes alkalommal amikor a holland kajákról volt szó, ő mindig kifejtette a véleményét hogy az nem igazi. Egyszer két bár között megálltunk kajálni a helyi töröknél, ami más mint otthon, (de majd erről is lesz kép, mert ezt látni kell) és Lenard vett egy adag sültkrumplit és kért rá valami ketchup szerű öntetet. Úgy is nézett ki csak sötétebb volt, majd mindenkivel megkóstoltatta. Figyelem! Mogyoró izű, ketchup szerű öntet. Amúgy rengeteg mindenről beszélgettünk, mint pl. olasz, finn és magyar történelem vagy hogy tényleg olyanok-e a franciák mint képzeljük. Az est vége pedig utánozhatatlan volt. Vincent (francia) vitt haza a kocsijával, mert még ugye nem volt biciklim. Képzeljétek el azt, amikor 2-3 sörtől finoman bódult állapotban beültök egy Peugeot 207-be és figyelitek ahogy a francia srác a GPS-ét próbálja felrakni (mert tájékozódni nem nagyon tud) és közben megszólal a rádióból egy halk francia sanzon. Ez volt az amikor elmosolyodtam és rájöttem, micsoda nap van a hátam mögött.

Előre leszögezném: nem vagyok nagy szóakrobata, szóval ha imitt-amott megrökönyödnél az írásomon akkor az emiatt van. Szeretném bemutatni, leírni, felvenni, lefényképezni azt ami itt van és történik velem, hiszen noha mindenkinek van egy képe Hollandiáról, így testközelből mégis más. Megjegyezni meg minden posthoz lehet, névtelenül is, de légyszi a nickneved legalább biggyeszd oda.